Greenway Estate nyaklánc

Nem újdonság, hogy a végletek embere vagyok. Ez tisztán látszik a munkáimon is. Egyre biztosabb, hogy két irányvonal való nekem, különösen a hímzés vagy a sujtás területén, a minimál, vagy az orosz nagyhercegnős.

Ez az a darab, amiről nem tudom eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik 😊. Minimálnak indult. De láthatólag labradoritból nem lehet minimált csinálni, mert önmagában is gyönyörű. Ha csak kihajítom az asztalra a natúr ásványt, akkor is nagyhercegnős.

Ez a medál is a gyermelyi kiruccanáson készült, de még nem volt hozzá lánc. A sokat emlegetett migrénnel álltam neki. Azért emlegetem ennyit, mert egyrészt rohadjon meg, hogy belemászott a bulimba, amikor évek óta nem voltam sehol, másrészt…másrészt is inkább rohadjon meg 😊. Mikor már nem bírtam, Anna adott valami lórúgás fájdalomcsillapítót, így este már normálisan tudtam hímezni.

Az elképzelésem ebben az esetben teljesen „tiszta” volt, bedobtam a dobozba a labradoritos zacsit vagy 30 ásvánnyal, befoglalom, egymás alá lógatom, ez lesz az akasztója és slussz. Befoglaltam az egyiket. Technikailag szép volt, csak nem volt jó a szín. Lebontottam. Nekiálltam újra, más színnel. Csúnya lett. Az okát ne kérdezzétek, még 2x bontottam le, majd kiötlöttem, hogy más technikával fogom csinálni, mert ezek elég vastag csiszolású ásványok, illetve magasak, súlyuk is van, nem bíztam benne, hogy a ragasztó önmagában megtartja. 

Addig barkácsoltam, amíg kikísérleteztem álmaim befoglalását, soha többet nem akarok mást használni 😊. Innen már sima ügy volt. Grafit szürke textilbőr hátlapot kapott, mert azt találtam ki, hogy a bőröket inkább sujtáshoz használom el, mert nagyon nehéz átbökni a vékony gyöngyfűzőtűt rajtuk és ott inkább csak ragasztjuk a hátlapot, a textilbőrt meg hímzéshez, mert úgyis körbeöltöm, így nem tud kifoszlani a széle.

Amennyire a barackos medálhoz nem illett a merev nyaklánc, ehhez szerintem annyira igen. A hímzés a legkuplerájosabb a gyöngyözések közül és persze a sujtás is, mert freestyle. Amikor belekezdek, általában fogalmam sincs mi lesz belőle, így minden formájú gyöngyöt kipakolok, ami színben illik a cabochonhoz.  Aztán próbálgatom ezzel, azzal. A lánc is így készült, kiborítottam a gyermelyi dobozomat, amit még mindig nem pakoltam vissza a helyére, és próbálgattam. A lógica szélére kellett 2 nagy gyöngy, hogy ne csússzon be az akasztó alá. A szemem is becsukom, amikor olyan megoldásokat látok, hogy a fém akasztó futkározik a gyöngyökön, főleg a méreg drága Swarovskikon. Ugyan szép és igényes, semmiképp sem szeretném leszólni a kolleginákat, ez az én kényszerességem számlájára írható, de a frász tör ki, hogy a fém lekoptatja, vagy letöri a kényes gyöngyöket.

Random (majdnem) felfűztem a swarikat, a pincheket, fotóztam és kész.

A facebook oldalamat itt találod.