Sújtás

„Lesújtó” napom volt. Na jó, nem is. A nehéz, a sziszifuszi, a hatékony és a fergeteges  elegye.

Újabb ékszerkészítési technikát tanultam. Pontosabban az alapokat, aztán majd jön a többi.

Mindig rácsodálkozom, mennyit változik az ízlésem. Valószínűleg a fejlődéssel is arányos. A legtöbb kreatív embernek van insprirációs mappája. Nekem is. Ha megtetszett egy ékszer, egy technika, egy apró ötlet, azt elmentettem a gépemre, vagy a Pinterestre. Egyik nap nézegettem, és egy jelentős részét töröltem. Már nem is tetszik, vagy csak nem mozgat meg. A sújtás technikával elég fura volt a viszonyom. Azt tisztán láttam, hogy a versenyeken ez a két technika a legütősebb, de azt hiszem pusztán nem volt meg a tudásom és a felkészültségem ahhoz, hogy önálló ötleteket valósítsak meg. Egyszerűbbnek tűnt a minta utáni fűzés. Ez most picit háttérbe szorult, valahogy nem élvezem annyira, mint a freestyle munkát.

Először jött a hímzés, majd rácuppantam a sújtásra. Egyébként az is visszatartott, hogy nem tudtam megbarátkozni a zsinórvégek káoszával. Ami természetesen nem látszik, hiszen ezeknek az ékszereknek a hátlapját bőr fedi. Mondhatni, olyan volt ez a kis zárlat az agyamban, mintha megreklamáltam volna, hogy a kabát a bélés alatt rendezetlen. Eddig nem is nagyon láttam sújtás ékszert készen.

Úgyhogy ma elmentem egy sújtás tanfolyamra. Békata a gyöngyhímzés nagyasszonya, Peng Edit pedig a sújtásé.

Az elején rettentően szenvedtem. Sose láttam belülről (kívülről se) sújtást. Kevés volt a kezem, az ujjaim nem arra álltak, amerre kellett volna, leginkább a két balkéz irányába. A láthatatlan cérna mindenbe beleakad, mintha kötelező lenne, de legalább folyamatosan kicsúszik a tűből, a zsinórok szanaszét csúsznak, ezerfelé kunkorodnak, és akkor még fogjam hozzá a gyöngyöt is. A végén már azt vettem észre, hogy élvezem.

Nem is én lennék, ha nem a legnagyobb, legrészletesebb medált választottam volna, úgyhogy még van rajta munka bőven, de azért megmutatom, ami eddig készült. Annyival még tudtam fokozni, hogy telis tele speciális tablecut gyönggyel, ami eléggé behatárolta a lehetőségeket. Már az első tekerés után nagyon tetszett, aztán egyre jobban és jobban. Piszok nehéz szimmetrikusra csinálni, de most azonnal folytatnám és kezdenék újabbakba.