Csirkék

Már mutogathatom, odaadtam.

Először is szögezzük le, odáig vagyok a pávákért. A csodálatos színeikért, a méltóságukért. Már a dreambird kendővel is az volt a tervem, hogy mindenképpen készül egy pávaszínű. Mert igenis van olyan, hogy pávaszín.

Ezeket a pávákat a neten találtam. Az eredetije fülbevaló. Mindig is tetszett. De akkor vesztem el végleg, amikor a kedvenc gyöngyösboltomban (Gyöngyélet) megláttam a vitrinben. Medál volt egy nagyon szép láncon. Igen, ezt így szeretném. Aztán álmot láttam. Ebből a pávából hármas ikreket fogok fűzni. Egyet anyukámnak, egyet Reninek (akinek ígértem egy olyat, ami nekem is tetszik) és persze én is szeretnék egyet. Bár a fotón még csak ketten vannak. 

Timi segített összeválogatni a gyöngyöket, megvettem Gordon Éva zabszem mintáját a lánchoz. Nagyon szerettem fűzni. A pipi sem nehéz, és a zabszem is könnyebb, mint amilyennek látszik. Persze azért el lehet molyolni velük, mert elég sok gyöngyöt eszik. De a végeredmény mindenért kárpótol.

A fotók…..Azt a tanácsot kaptam, hogy ha az ékszert szeretném kiemelni, csak egyszerűen, fehéren. De az a helyzet, hogy hiányzik a meleg, gyűrött háttér és a szép tárgyak. Ez főleg ezeken a fotókon ütközik ki. Ráadásul szokás szerint este, lámpafénynél készültek. Gyanítom, hogy nyárig ezen fogok raplizni.

És a végére egy karácsonyfa. Rajta a kis hímzett díszeim.

"Kisfiús" játékok

       Mi mindenre jó a gyöngy... 

     Karácsonyi őrület van, mindenhol neveket húzunk, ajándékozunk, rohanunk. A lányokkal minden pöpec. Na de a pasik….nem éppen a gyöngyös célközönség. Teljesen egyértelmű, hogy az iskolás húzásokat nem lehet megbundázni, hogy lány legyen az ajándékozott. A fiúk ajándékozása sajnálatosan később sem lesz könnyebb. A férfiaknak is pont olyan játékaik vannak, mint a kis fiúknak, csak sokkal drágábbak. A saját fiammal is bajban vagyok. Na de mit lehet adni egy fiúnak limitált költségekből? Szerencsére sikerült kideríteni, hogy az ifjú, focirajongó. Rávettem Juliskát egy kis kémkedésre. Másnap meglett az info. Anya, Reál Madrid. Húha. Tudnám milyen a RM logó. Google a barátom. Rákerestem. Atyajézusúristen! Hogy lehet ezt megfűzni? 

Hát’ így…

Egérfuttató és parkolóház…

    Van egy áldásom J. Vagy átkom. Nem, nem látom a szellemeket. Csak rengeteg hobbim van. Persze ezek nem digitális hobbik (na jó, digitális hátterük is van), de legtöbbje matériában manifesztálódik. Ami azért jó, mert…bármekkora házat meg tudok tölteni a vackaimmal. Továbbá terhelt vagyok asztrológiailag és genetikailag is. Van nekem egy apukám, aki bármiből képes bármit készíteni, egyébként bika a Napja, nekem meg bika a Holdam. a bika az anyag maga. Semmit sem dob ki, de be sem jöhet olyasmi, amiben nincs elég anyag. Anya is manuál, de ő nagyon tudja uralni a káoszt, amiért piszokul irigylem. Szóval apa. Apukámnak először volt egy garázsa. Volt benne egy autó, meg fagyasztó. Meg mindenféle. Aztán lett még egy garázsa, mert kinőtte az elsőt a sok mindenféle. Majd valahogy a garázs mellett is nőtt valami sufni, mert a 2. garázst is kinőtte a még több mindenféle, majd a garázs padlását is telipakolta. Mert szerintünk, minden jó valamire. Ergo szükség van arra a 100 köbméternyi, valamire majd csak jó lesz haszonanyagra, mert sosem lehet tudni mikor kell fából gömbcsuklót faragni, vagy kazánlemezből virágot hajtogatni.

     Szerencse a szerencsétlenségben, hogy kocka fejjel próbálom ezeket megfelelően rendszerezni, egyelőre mérsékelt sikerrel. A hímzőfonalak sorszám szerint saját dobozukban, a kötőfonalak az ágy alatt ikeás tárolókban, a textilekkel még bajban vagyok, de ők is elkezdtek bedobozolódni, a kence alapanyagok szintén dobozokban, felcímkézve, of course a textilek kivételével minden excel táblában nyilvántartva J. És akkor jön a gyöngyös hobbi. Pfff. Na ez is egy külön műfaj. Már az elején beköltöztek ők is egy táblázatba, hogy követhető legyen. Méret, színkód, ár, beszerzési hely, gyártó. Először kisebb dobozokban laktak típus szerint. De ahogy nőtt a számuk, áttekinthetetlenné váltak. Mindent ki kellett borítanom, ha kerestem valamit. Aztán jött az isteni sugallat, fiókos rendszer kell. Távoli terveim között szerepel, hogy faragok egy szekrényt nekik, de még nem kristályosodott ki pontosan, hogy hol lenne praktikus. Addig is kitaláltam, hogy a leglaposabb a cipősdoboz fedél, ami pont jó lenne és áttekinthetővé tenné a rendszert. Már csak egyforma dobozok kellenek, és akkor tudok csinálni egy fiókos tárolót. Fene gondolta, hogy ekkora kihívás szerezni 5 db egyforma fedelet. Legalább 5 cipőboltban próbáltam kunyerálni. Általában sajnos nincsen volt a válasz, de a legmegdöbbentőbb válasz a következő volt: ha lenne sem tudnánk adni, mert azonnal szét kell tépnünk. Hűha. Olyasmi lehet ez, mint a lefoglalt élelmiszert, ruhát meg kell semmisíteni, nehogy valaki visszaélhessen vele, ezért azokkal is kibaszunk kitolunk, akik rászorulnának. És itt jön a valamire majd csak jó lesz haszonanyag. Találtam egy legalább 10 éves ingdobozt. Ragasztottam bele elválasztókat. Nyuszika, fasza az egérfuttatód! De jó, felismerted? Méret szerint kerültek bele az ásványok.

Majd egyik este, miután a boltban, ahol ígértek nekem dobozt, mégsem kaptam, már nem hagyott nyugodni a dolog. Némi hasonlóságot vélek felfedezni bizonyos irodalmi művel éjszakai dobozolás témában…Még a kezdőbetű is stimmel. T-ék, dobozolunk! Addig organizáltam itthon a cipőket, amíg felszabadítottam néhány közel egyforma dobozt, majd a padlásról szerváltam erős kartondobozt, és megszületett a mű, ami leginkább egy orosz parkolóházra hasonlít… Nagyon ronda parkolóházra. Szintek vannak benne, csak feljáró nincs. A végére egészen belejöttem, miután leégettem az összes ujjlenyomatot az ujjaim végéről ragasztópisztollyal. Már nyugodtan lehetek bűnöző. Vagy politikus. Ez utóbbi esetben szociopata bűnöző is lehetek.

Másnap reggelre a ragasztópisztolyról is lekerült a rossz karma, mert már együttműködő volt. Előtte ugyanis popeyesre gyúrtam az alkaromat, amíg kinyomtam belőle egy csepp ragacsot, ami teljesen biztos, hogy a padlón, az ujjamon, vagy a konyhapulton landolt. Úgy tűnik, a gondolat teremtő ereje működött. Amint átfutott az agyamon, hogy kidobom a francba és veszek másikat a barkácsboltból, meggyógyult.

Nem állítom, hogy tökéletes, nem állítom, hogy szép, de a célnak megfelel. Update, nem felel meg. A rekeszek távolsága teljesen szándékosan nem egyforma, ellenben teljesen szándéktalanul csámpás. A tálcák is kapnak majd borítást, amint belaktam és kiderült mennyire működőképes az elmélet a gyakorlatban. 

 Mire elkészültem, felfedeztem egy webáruházban, hogy léteznek egymásra pakolható gyöngyöstálcák, pontosan akkora méretben, mint a dobozfedeleim, de mi abban a kihívás, ha veszek 10-et? Így legalább megnyugtathatom magam, hogy mennyire hasznos volt évezredeken át őrizni ezeket a dobozokat, valamint igenis a többszáz köbméterből elhasználtam úgy… 3 köbdeciméternyit, mintegy jelentősen csökkentve ezzel is a felhalmozott készleteket. Problem solved…

Majd elmentem és vettem 5 db műanyag tálcát……….

Kis Karácsony

Megint csak azzal kezdem, hogy a képek kritikán aluliak. Éjszaka, telefonnal, nem is az enyémmel, ezek szerint vaku nélkül készültek.

Nagy fiam az osztálykarácsonyra húzott leánynak adta ezt a medált. Annyit tudtam, hogy kedvence a kék, mégpedig tengeres színű.

Így született ez a kis helyes medál. Nem túl nagy, de mutatós. Lányoknak. Sidonia mintája. 

Don Juan(ka)

Már pletykálhatok, megkapta a delikvens.

Van nekem egy tündér kamasz fiam. Aki igazi úriember. Sosem felejti el leány szülinapját, de még a nő és Valentin napokkal is képben van. Persze alapfeltétel, hogy ne az én vagy a húga szülinapja legyen, de ugye én már régen voltam leány J.

Szóval nagy a szerelem. És persze jött egy szülinap is SOS. Nagy hirtelenben kellett valami kamasz lánykának valót gyártani. Azt az infot kaptam, hogy szereti a lilát, így ez lett belőle. Gőzöm sincs kinek a mintája, csak a képet mentettem le régebben, ez alapján fűztem. Annyi van rajta, Alessandra, így őt, mint forrást megjelölöm.

Azóta még egy készült, Nyulcsikám feltétlenül szeretett volna egyet. (Meglepett volna, ha nem). 4x fűztem újra. Mert Murphy most sincs szabadságon, így a fél órás munkát sikerült 2 óra alatt abszolválni. Mert egyértelmű, hogy ha egy gyöngyön 2 lyuk van, akkor az egyik biztosan „be van nőve”. És persze, hogy nem az első körben derül ki. Aztán az egyik gyöngy nem volt olyan szabályos, és nem állt szépen, vesznie kellett. Of course készrefűzés után látszott csak. A többi fiaskóra nem emlékszem, de a 4. lett jó.

Megint panaszkodhatnék a fényekre és a fotós tehetségtelenségemre, meg a gyöngyök csillogására, ami miatt élőben sokkal szebb…..a szép arany lüszter pl. nem is látszik a twin-eken. Ezt gyöngyösök fogják érteni J

Gombhoz a kabátot

2 lúzerkedés között azért lefotóztam, amit kellett. De meg kell hagyni, nem mozogtunk együtt. A tél nem különösebben kedvez a gyöngyfűzésnek vagy a fotózásnak. Bár, ha jobban belegondolok, a tél egyedül a karosszéria-lakatosoknak kedvez, a többieknek pedig téli álmot kellene aludniuk. Na jó, akkor oda lenne a karosszéria-biznisz is, úgyhogy ezt az elméletet még fejlesztenem kell.

A héten minden nap fotóztam vagy 10-et, kuka. Tegnap végre sütött a nap egy kicsit, így kiköltöztem a teraszra fotózni. Ez a maximum, amit ezzel el lehet követni, de már lassan negatívan nézek az ékszerre is a sok tökölés miatt. Sokkal-sokkal szebb élőben. Bedobálok pár képet, válogassatok :-).

Két hete fűztem egy gyűrűt. Valami gyorsra és egyszerűre vágytam. Ez félig sikerült. Az eredeti, Sidonia mintája. 

Ott akadtam el, hogy nem volt 16-os rivolim, ámbár van vagy 20db 14-es. Kotorásztam az ásványok között, így találtam rá a méretben pont megfelelő csipkeahátra.  Ha ásvánnyal fűzöl, készülj fel sok bontásra és átalakításra, mert más a formája, nem olyan szabályos, mint egy swari, ellenben a kész mű minden szenvedésért kárpótol.  Ráment a délutánom, de imádom. Fura, hogy mennyire más a kisugárzása az ásványból fűzött ékszereknek. Ha olyat viselek, biztos, hogy megállítanak, hogy mennyire szép. Pedig szerintem némelyiknél biztosan van szebb. Talán a harmónia az oka, amit ezek a kövek egyenként is magukban hordoznak.

Kis szomorúságom, hogy a gyűrű bújtató részén, ahol sokat súrlódik, kopik a tila gyöngy, pedig méregdrága.

Na igen, de kell egy lánc. Valamiért lánc mindenhez kell. Sok szettet látok, ami karkötő, fülbevaló. De nekem kell a lánc. Úgyhogy keresnem kellett valamit, amihez 16-os cabochon kell.

Így találtam Ewa mintájára, ami Porsa néven fut. Bevallom, az eredeti nem fogott meg. Valahogy túl komornak gondoltam. De találtam néhány változatot Orsinál is. Ekkor eldőlt. Orsi hihetetlenül jól bánik a színekkel. Egyszer lehet fűzök egy színeset is, de most a kő színei megkötötték a kezemet. Valahogy nem passzolt hozzá semmi, ami nem volt amúgy is benne. Pedig próbáltam szinte mindent mellépakolni. A kianit gyöngyök színe éppen megfelelő volt. Az egyik kedvenc ásványom. a kedvenc kristályomat tettem bele, ami itt sajnos inkább transzparens, mint green, merthogy ez a színe, de élőben gyönyörű csillogós tengerzöldes színe van, némi AB (Aurora Borealis) beütéssel. A gyűrűn talán jobban látszik.

Nagyon jó volt fűzni és nagyon jó viselni. Ewa mintái mindig jó tömöttek, sok apró részlettel, de logikus és érthető. 

Nem kicsi. Inkább nagynak mondanám, de nagyon mutatós. Fűzés előtt még egy finom, merev láncot terveztem hozzá, de a mérete miatt inkább a picit hosszabb, sodronynál döntöttem, hosszabbító lánccal, hogy változtatni lehessen a hosszát.

De most  kell egy fülbevaló is…J

Szép kis nap

      Vannak napok, amikor tiszta szerencse, hogy a lélegzetvétel automatikus, mert sanszos, hogy az is elromlana. Uránuszom jó ideje tranzitál a mindennapi sz…...s (sz-szel kezdődő csúnya szó, aminek opás a vége) házában, azóta hatványozottan érvényes az ami elromolhat, el is romlik törvénye. Különös tekintettel a műszaki eszközökre.  

           Mindannyian tisztában vagyunk vele, milyen csodálatosan szép időnk volt hétfőn. Fúj. Ilyenkor valahogy nem érzek túl erős késztetést, hogy kidugjam az orromat a házból. Természetesen senkit sem érdekel ezen irányú véleményem, menni kell és kész. Kicsi Nyuszim kettőkor vár a sarkon. Beülök az autóba. Bakker, miért áll ez ilyen ferdén? Kiszállok, megnézem az első kereket, minden rendben. Elindulok. Még mindig ferde. De kicsit fura a hangja, meg mintha táncos kedvében is lenne. Á, biztosan a szakadó eső hangja, meg csúszik is. Ó, ott jön szegény postás bringával. Csóri, ilyen kutya időben. Lehet meg kellene kérdeznem hozott-e valamit, de nem várok semmit, úgyhogy megyek tovább.

          2 sarokkal odébb azért kezdett gyanús lenni A HANG. Kiszállok, körbejárok. És szembe jön velem, egy lapos jobb hátsó kerék. 

Próbálom felhívni kicsi Nyuszit. Naná, hogy nem veszi fel a telefont. Amiket ekkor gondoltam….(mi a picsáért nem lehet suliból elinduláskor felhangosítani azt a k. telefont és kivenni a táska legaljáról.)  és amit később mondtam, valahogy nem passzolt össze. „Szia, Édeske, nem áztál meg? Otthon iszunk egy forró teát, jó?” Lelki szemeim előtt láttam a gyereket, ahogy odafagy az aszfaltra és jégcsapok lógnak róla, amíg a lúzer anyját várja. Még jó, hogy a kapucnis, meleg dzsekit vettem fel. Véletlen, mert kocsiban mi a fenét szenvedjek vele. Elbattyogok a suliig. Kiderült, hogy aprócskámat csak akkor engedték ki, így csak rajtam lógtak jégcsapok. „Nyuszikám, túrázunk az autóig.” Lépésben hazaviszem az autót, ennek a guminak már úgyis reszeltek, nem hagyom itt a tökig jeges út szélén, hogy valami gyógyegér nekicsússzon. Nem, nem álltam neki kereket cserélni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy cseréljen jeges esőben, akinek 6 anyja van. A másik, de ezt letagadom, nem olyan régen volt egy defektem, és hát izé, elfelejtettem megjavíttatni. Mellesleg nem is lehet, mert kivágta a padka, amit voltam olyan béna lekoccolni. Bár amellé a padka mellé simán telepítenék egy gumisműhelyt. Mintha direkt élesre lenne reszelgetve a széle.

        Otthon újabb meglepetés várt. Róma kincsgyűjtő helyén valami szétázott izét vélek felfedezni. 

Drágaságom megint spam-et gyártott. Upsz. Ez egy csekk. De már nem fizetek semmit csekken. Azért volt egy halovány sejtésem, hogy mi lehet. Ebben a csodás fúj időben éppen arra vágytam, hogy a sárból ficniket pecázzak. Bent lemostam, ami még egészben volt, majd hívtam az ügyfélszolgálatot. A telefonszám olvasható maradt.

-          Jó napot kívánok, lenne egy kis problémám. Ha jól sejtem önök ma küldték az Omega 3 termékmintát. Ideért, de sajnos nem áll módomban kipróbálni.

…….döbbent csend a másik oldalon.

-          Szóval az történt, hogy naná, hogy a postás abban az 1 órában jött, amikor nem voltam itthon. Így letette a kerítésre. A kutya pedig levélszemétnek értékelte és kiiktatta. Igen, megevett 50 db lazacolaj kapszulát, csomagolással és csekkel együtt. Azt hiszem a csekkel lehettek problémái. Tudja, nem veszünk semmit, nem adunk el semmit és ezt a kutya is tudja. Adna egy számlaszámot, hogy kifizethessem?

Másik oldalon röhögés.

-          Ebben az esetben pótoljuk önnek, elég ha azt kifizeti.

Na ez 5*-os ügyintézés volt, köszönöm. Nem mellesleg a nap fénypontja.