Snowdrop

Amíg vártam, hogy az Ariadne szett egyik rózsaszínje újra kapható legyen az országban, muszáj volt valami újba kezdenem.

Nem volt könnyű a döntés, mert igen hosszú a have to listám. Újra egy patchwork mintához nyúltam, ezúttal friss, ropogós hóvirág színben. Képzeld el, hogy nyár van, jó tudom, hogy most szakad az eső, de mondom nyár van, a fehér ruhák szezonja, mennyire feldobja a legegyszerűbb fehér pólót is akár, de simán jó egy elegánsabb fehér ruhához is. Vagy szürkéhez, vagy zöldhöz, vagy bármilyenhez 😊.

Ez is egy picit vastagabb darab, kb. mint a Piton lánc, bár ez szemmel nem annyira látszik, milliméterekről beszélünk, ellenben 2-3 + szem összességében nekem 700-1200 + felfűzendő, lehorgolandó gyöngyöt jelent. Ebbe az elején bele se gondoltam, csak gyanús volt, hogy már rég készen kellene lennem 😊. Kivételesen került bele merevítés, mert túl könnyen összenyomható volt a fehér részeknél, gondolom a gyöngy bevonata miatt nem úgy fekszik össze, mint a mattabb részeken.  Nem akartam, hogy pl. a tárolásnál megtörjön.

Hossza jelenleg 46 cm, de ha a kapcsot pici mágnesre cserélem, 2 centivel rövidebb is tud lenni, hosszabbítani pedig bőven lehet még, némi ásványos, vagy más gyöngyös kiegészítéssel.

Ez a lánc tényleg a sima liba esete volt, még ha hosszabb időbe is került. Megvettem a mintát (Alteko), kitaláltam a színeket, felfűztem, horgoltam, szerelvényeztem, imádom 😊. Ki kéri?

Most gyorsan befejezem a két megrendelésemet és már fel is van fűzve az új darab, ami igazi, nyári különlegesség lesz. 

Adatvédelmi tájékoztatómat ITT találod:

https://www.facebook.com/MagicandBluebell/posts/1712178122198076

Minimál Greenway

Ezt a labradorit medált anyukámnak készítettem anyák napjára. Akkor csak telefonon beszéltünk, így kicsit késve, a mostani családi bográcsozáson kapta meg. 

Már épp elkezdtem rápakolni a mindenféle swarovskikat egy sodronyra, amikor rájöttem, hogy ez túl csillogós. Gyönyörű, de egyetlen dolgot érnék el vele, soha nem venné fel, mert túl szép, meg hát mihez.

Úgyhogy csillogós leszed, és egy egyszerűbb, szalagos megoldásra akasztottam, de azért belecsempésztem két kis swari teklát. 

Csomagoltam mellé egy tejeskávé színűt is, mert az is jól illett hozzá, így jobban ki lehet használni.

Greenway szettesedik

Vasárnap hazaértem a gyöngyös buliból (lassan olyan leszek, mint a zenetáboros csaj az amerikai pitéből 😊 ), szóval hazaértem, és annyira benne volt a „lábamban a bugi”, hogy egyszerűen folytatnom kellett a gyöngyözést. 

Kitaláltam, hogy kell a Greenway-hez egy karkötő.

Kicsit körülményes, miért választottam, de nálam mi nem az 😊. Jill Wiseman mintája egyébként. El is mentettem, de mivel az eredeti karperec formájú, annyira nem foglalkoztam vele. Eltűnt a „tök jó, majd egyszer megfűzöm” have to listán, a másik 300 terv között. 

Aztán a B középből Gina elkezdte sorozatban gyártani őket, miután kifosztotta a hong kongi Swarovskit. Akkor már birizgálta a fantáziámat, végül Enikő adta meg a kezdő rúgást Gyermelyen. Ő is kapcsosra csinálta, ahogy én. 

Nem szeretem a karperec típusú ékszereket. Fémből azért, mert csattog az asztalon, nagyobbra kell csinálni, hogy feljöjjön a kézfejemen át, pedig kis csirke kezem van, és nem kedvelem a lötyögős karkötőket sem. Továbbá bekapcsol a biztonsági játék kényszerem is, azaz, ha 20x felveszem, tuti elvágja a swari a fűzőszálat, akkor is, ha egyébként 8 kilós halra hitelesítették 😊.

Megint kopásvédős megoldást választottam, de ezúttal T kapoccsal. Annyira szépek ezek a kapcsok, de utálok a karkötő bekapcsolásával szerencsétlenkedni, ezért szoktam inkább mágnest rátenni. De ez a karkötő eleve karika formába rendezi magát, így a T kapoccsal is könnyű boldogulni. Mindig letesztelem a kapcsokat felhasználói szemszögből is.

Ugye milyen szépek együtt?

Greenway Estate nyaklánc

Nem újdonság, hogy a végletek embere vagyok. Ez tisztán látszik a munkáimon is. Egyre biztosabb, hogy két irányvonal való nekem, különösen a hímzés vagy a sujtás területén, a minimál, vagy az orosz nagyhercegnős.

Ez az a darab, amiről nem tudom eldönteni, hogy melyik csoportba tartozik 😊. Minimálnak indult. De láthatólag labradoritból nem lehet minimált csinálni, mert önmagában is gyönyörű. Ha csak kihajítom az asztalra a natúr ásványt, akkor is nagyhercegnős.

Ez a medál is a gyermelyi kiruccanáson készült, de még nem volt hozzá lánc. A sokat emlegetett migrénnel álltam neki. Azért emlegetem ennyit, mert egyrészt rohadjon meg, hogy belemászott a bulimba, amikor évek óta nem voltam sehol, másrészt…másrészt is inkább rohadjon meg 😊. Mikor már nem bírtam, Anna adott valami lórúgás fájdalomcsillapítót, így este már normálisan tudtam hímezni.

Az elképzelésem ebben az esetben teljesen „tiszta” volt, bedobtam a dobozba a labradoritos zacsit vagy 30 ásvánnyal, befoglalom, egymás alá lógatom, ez lesz az akasztója és slussz. Befoglaltam az egyiket. Technikailag szép volt, csak nem volt jó a szín. Lebontottam. Nekiálltam újra, más színnel. Csúnya lett. Az okát ne kérdezzétek, még 2x bontottam le, majd kiötlöttem, hogy más technikával fogom csinálni, mert ezek elég vastag csiszolású ásványok, illetve magasak, súlyuk is van, nem bíztam benne, hogy a ragasztó önmagában megtartja. 

Addig barkácsoltam, amíg kikísérleteztem álmaim befoglalását, soha többet nem akarok mást használni 😊. Innen már sima ügy volt. Grafit szürke textilbőr hátlapot kapott, mert azt találtam ki, hogy a bőröket inkább sujtáshoz használom el, mert nagyon nehéz átbökni a vékony gyöngyfűzőtűt rajtuk és ott inkább csak ragasztjuk a hátlapot, a textilbőrt meg hímzéshez, mert úgyis körbeöltöm, így nem tud kifoszlani a széle.

Amennyire a barackos medálhoz nem illett a merev nyaklánc, ehhez szerintem annyira igen. A hímzés a legkuplerájosabb a gyöngyözések közül és persze a sujtás is, mert freestyle. Amikor belekezdek, általában fogalmam sincs mi lesz belőle, így minden formájú gyöngyöt kipakolok, ami színben illik a cabochonhoz.  Aztán próbálgatom ezzel, azzal. A lánc is így készült, kiborítottam a gyermelyi dobozomat, amit még mindig nem pakoltam vissza a helyére, és próbálgattam. A lógica szélére kellett 2 nagy gyöngy, hogy ne csússzon be az akasztó alá. A szemem is becsukom, amikor olyan megoldásokat látok, hogy a fém akasztó futkározik a gyöngyökön, főleg a méreg drága Swarovskikon. Ugyan szép és igényes, semmiképp sem szeretném leszólni a kolleginákat, ez az én kényszerességem számlájára írható, de a frász tör ki, hogy a fém lekoptatja, vagy letöri a kényes gyöngyöket.

Random (majdnem) felfűztem a swarikat, a pincheket, fotóztam és kész.

A facebook oldalamat itt találod. 

Ginger

Tegnap ígértem, hogy megmutatom a hétvégi alkotást, vagy bénázást.

Azzal az elhatározással mentem, hogy márpedig én hímezni fogok és így is lett. Az ihletet egy fülbevaló adta, de arról majd holnap.

Ginger szett

 Pénteken délben leültem az asztalhoz, azzal a bizonyossággal, hogy van egy piros bojtom, Igen, ennyi volt a konkrétum.

Piros ásványcabochon nem nagyon van. Úgy értem színtiszta bukósisak piros. De volt gyönyörű, korallgolyóm, ami természetesen még mindig nem a védett korallmezőkről származik.

Munkafotó Gabitól :-)

Szerencsémre Békata hozott úgy 50 ívnyi mintát, amiből ez a Pin up néni passzolt leginkább az elképzelésemhez, így csináltam egy üvegcabochont. 

Nem gyöngyösök kedvéért, cabochon= az ékszerek közepén lévő biszbasz.

 Utána már csak némi agyalás következett, úgy éjfélig, hogy aztán fél 3-ig még horgolhassak. Különben sose’ vakulok meg rendesen. Majd másnap délelőtt még egy kicsit ültem fölötte és kész is lett. Ez abból állt leginkább, hogy azon gondolkodtam, mit tegyek még rá, végül a semmi mellett döntöttem. Avatatlan szemlélő számára ojbá tűnhetett, hogy órák óta üldögélek, pedig igen komoly agymunka zajlott ott, kérem.  Jobb lett volna este befejezni, mert a migrén nem sokat segített a szombati alkotásban. De állítólag Caroll is migrénes rohamok alatt írta az Alicet. Ehhez képest az én medálom egész konszolidált lett. Se királynő, se sakktábla, de még egy nyomorult Humpty Dumpty sem.

Fellógatva

Hosszú láncra lógattam, ami kivehető és egy cserével akár rövidként is hordható.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk

Most.

Úristen, de jó volt. Gyermelyen voltunk a Békatanoncok B középpel. Alvás nem volt, ellenben 2,5 napig fűztünk és visítva röhögtünk. Lehet, hogy a következő alkalom előtt lezárják a falut is előlünk, vagy vasvillával fognak állni a falubeliek a panzió előtt. 

Annyira, de annyira kellett már nekünk egy ilyen hétvége. 

Majd mutatom az ékszereket is, amiket fűztem, elégedett vagyok velük.

Ja, és nem én vittem a legnagyobb pakkot. Sőt, tulajdonképpen egészen kicsi cuccom volt

Tegnap este egy vendégmunkás is csatlakozott hozzám. Olyan szép. 

A pacikkal meditáltunk  :-). Álltunk a teraszon és néztük őket. Olyan megnyugtató volt. 

Azért legközelebb a migrénemet nem viszem el.

Pitonféle

Már mutattam a kígyó egy részletét, és talán meséltem is róla itt. Annyi elég is, hogy mivel nem találtam nekem tetsző átmérőjű mintát még fizetősben sem, így rajzoltam egyet magamnak. 

Egy picit vastagabb, mint a többi, és mégsem. 22 szem, ez az eddigi legvastagabb láncom. A minta tervezésénél sajnos elbambultam az illesztést, így hiába fűztem fel az egész láncot, hogy a prágai vonatozáson horgolhassam, a második egység teljesen szétcsúszott.

 Itthon megfejtettem a bibit, egy szemmel több csúszott bele. Ha ezt a vonaton tudom, simán horgolhattam volna tovább, csak ki kellett volna törni belőle minden új mintánál egy szemet, de az ilyen össze-vissza mintáknál ez nem látszik olyan jól, mint a geometrikusnál.

Ezúttal rögtön készült egy fülbevaló is. Régi vágyam volt a kígyó mellett, egy bojtos fülbevaló, de nem akartam túlagyalni, így a kígyóhoz passzoló sárkányvéna achát ásvánnyal, meg egy kis csicsamicsával házasítottam. A logót máshogy illesztettem, mint szoktam, mert úgy már nagyon hosszú lett volna.

A nyaklánc 43 cm hosszú, de a kapcsot most is csak félig ragasztottam fel, így még toldható, ha szükséges. Külön-külön is elvihető, vagy más fülbevalóval, ahogy szeretnéd. Szabad préda.

A facebook oldalamat itt találod, ha feliratkozol és beállítod a megjelenítés elsőként funkciót, nem maradsz le semmiről.

Csoki és gyöngy

Egy nagyon kedves megbízást kaptam egy még kedvesebb ismerősömön keresztül, akivel 1600 éve együtt keresztszemeztünk. Ugyanis az ő unokatestvére kézműves csokoládékat készít. Mégpedig vásárhelyi csokoládét. Rajongásom másik tárgya a csokoládé. Mi kell még?

Edit felhívott és megbeszéltük, hogy egy rendezvényre, egy bizonyos ruhához illő ékszerre lenne szüksége. Nyakpántot szeretne, és a feladat nehezebb része, teljesen fémmenteset. Hurka alakú láncnál könnyebb megoldani a dolgot, hiszen gyöngyből lehet fűzni kupakot is és T kapcsot is. De lapos ékszernél ez egy picit más.

Végül az is aggasztott, hogy mennyire lesz kényelmes a nyakpánt, ha nem szabályozható a hossza. De ne szaladjunk előre, volt még néhány technikai kihívás a dologban.

1.       Tekeredés. Kifejezetten szeretem, hogy a horgolás mintája tekeredik. Kivéve most. Egy karkötőnél még éppen belefér, de a nyakpántál nem szerettem volna, hogy nagyon elforduljon a minta. Szokásos szakmai továbbképzés, mindenféle fórumok, akármilyen nyelven. Isten áldja a Google fordítót és a webfordítás.hu-t 😊.

Elméletben úgy horgolunk, ahogy az amigurumit, azaz nincs vége a sornak, spirálban haladunk. De vannak olyan minták, pl. a csíkos minták, ahol ez nem jó. Muszáj lezárni a sort és emelni egy szemet. Sajnos gyönggyel együtt ez lényegesen bonyolultabb, mint gyöngy nélkül. Sebaj, éljenek az orosz/ukrán lányok és babuskák. Megtanultam. Azt reméltem, ez majd megállítja a tekeredést. Hát nem. (tudom, háttal nem kezdünk mondatot, de most igen.)Megkaptam a kívánt méretet, de láthatólag nem véletlenül az apjuk gyakorol matekot a kölykökkel, mert én frankón kiszámoltam, hogy milyen jó lesz, a 3 egység pont kijön, középre esik egy tlipán, pöpec. Csak 10 centit tévedtem. Így lett egy szabad préda henger alakú vásárhelyi láncom. Valaki?

Tekeredik és a mérete sem jó. Akkor ezt messzebbről kezdeni, mint gondoltam.

2.      Teljesen újra kellett terveznem a mintát, új méret. Olvastam tovább. A tekeredés megállításához is újra kell rajzolni négyzetről négyzetre az egészet, nulláról. Ugyanis létezik a mintában egy eltolási együttható, nem tudom másképp mondani, a mintatervezőben lehet beállítani és eddig sosem tudtam mire való. Annyit csinál, hogy a „kockás” lapot elcsúsztatja. De hogy mennyivel kell elcsúsztatni, az rejtély. Mert más kell a nagyobb gyöngynek, más kell a kicsinek, és más kell a különböző gyártók gyöngyeinek, különösen, ha ezeket még kevered is, na akkor aztán senki nem ad pontos számot, mert fogalmad sincs, hogy arányaiban hogy mozdul el. Mindegy, lesz, ami lesz, legfeljebb lesz egy újabb szabad préda. 3 napig rajzoltam. Mert azzal még nem vagyunk beljebb, hogy elcsúsztatom a  „papírt”, a virágok sem torzulhatnak el, amire jó esély van. Figyelembevéve ezúttal a szükséges hosszt, nem mintaegységet rajzoltam, leskicceltem az egész láncot. A horgolás, mondhatni rutin volt. A tekeredés is egész jól alakult, kb. 90%-osra értékelem. Jó ideje készen volt a horgolás, de a záródással nem boldogultam.

3.      Záródás. Leültem, megfűztem a karikát. Valahogy össze kell varrnom a végét. Ha szimplán összeöltöm, elfordul az utolsó sor és nem lesz szép. És nem is tudom mihez rögzíteni a karikákat. Félretettem. Szalagos záródást találtam ki, az fémmentes és könnyű állítani a hosszát. De nem akartam hozzávarrni a lánchoz. Igyekszem elég gyakorlatiasan készíteni az ékszereket, hogy minél tovább szép maradjon, és a kopó, koszolódó alkatrészek cseréjére felkészülni. Márpedig egy szalag koszolódni fog, akár kopni is. Ne kelljen ezért visszaküldeni az ékszert az ország másik feléből, hogy szétszedjem, újraszalagozzam, mert biztosan nem lenne már olyan szép. Így a megrendelő is ki tudja cserélni, vagy kimosni, vagy más színűt tenni bele, vagy amit szeretne. Ezért fűztem hozzá két karikát, felbarkácsoltam a végére és az illesztést, - ami végül is nem lett csúnya, de úgy gondoltam így szebb, - egy sor pikóval körbefűztem.

Voile.