Cira

Szeretem az ilyen napokat, bár olyan nehezen szánom rá magam. Igen, még mindig a szerelvényezés. Szerintem a legtöbb kreatív ember utálja az utómunkálatokat. Pedig ez teszi élővé az alkotást. Bevallom, jobban szeretem bevárni, amíg pár darab elkészül, és egyszerre szerelvényezni, mert idő szempontjából hatékonyabb, hiszen csak egyszer kell mindent előszedni, és akkor már jól a kezemben van az adott mozdulatsor. Ha újítok valamit, nem kell agyalni, hogy hogy is volt előző alkalommal. 

Ma összeraktam két karkötőt, egy fülbevalót és végre láncot kapott az Edit féle Cira medál is, hiszen elköltözik tőlem. Annyira, de annyira szeretem. 

Róla már meséltem, hogy készletcsökkentő kihívás volt. Azaz, megpróbáltam az itthon fellelhető, korábban beszerzett alapanyagokat felhasználni. Nem mintha ezzel jelentősen csökkent volna az állomány, de legalább nem jöttek újak. És milyen jól tettem. 

Bár nagyon csábító volt az eredeti, hideg színvilágú változat is. Nem egy könnyű darab, a fotókon látszik, hogy nem is kicsi, számos apró részlettel. Mivel nem tudtam eldönteni, hogy hosszabb, vagy rövidebb állásban jobb-e, úgy döntöttem, hogy rögtön két láncot csinálok hozzá, így lehet cserélgetni és majd a tulajdonosa eldönti hogyan szereti jobban. 

Szerintem öltözéktől is függ. A láncokhoz ugyanazt a nyers bőrt használtam, ami a medálban is díszítőelem. Picit meg kell majd regulázni, hogy ne kunkorodjon, mert felvette a bobina formáját, amin tároltam, de ezt majd a viselés megoldja. By by Cira!

Springtime

A hétvégi ékszerezést a lumbágóm támogatta. Nem tudom, hogy szerencse avagy sem, de mivel nem kifejezetten akartam ugra-bugrálni, az ebéd főzést leszámítva, a gyöngyeimnek hódolhattam mindkét napon, úgy délelőtt 11-től, éjjel 1-ig. Istennek és az Ikeának hála, a magas tálcával az ölemben, egész simán ment. A lumbágós/gerincsérves gyöngyfűzők védőszentje kísérje minden lépésüket.

Horgoltam egy karkötőt, ami szerintem annyira jó lett, hogy nyakláncért kiált, még szerelvényezni kell.

A maratoni horgolás jó részében pedig egy lariattal, azaz lasszóval küzdöttem. Hossza egyelőre 1,6 m, 50 g gyöngy van benne. Azt kell a lariatokról tudni, hogy ezerféleképpen tekerhető, viselhető nyakláncok, vagy akár derékra is csavarintható. A végére még nem tudom mit fogok lógatni, de majd körülnézek a kacatjaim között, hogy színben mi passzolna.

Klasszikus farmerszínek, bár nekem inkább a tavasz jutott eszembe róla. A rügyfakadás zöldje, a még nem annyira üde kék ég. Jól passzolna ehhez a kendőmhöz. Vagyis a kendő nem is az enyém, mert anyukámnak kötöttem, de a lényeg, hogy összeillenek.

Azért ahogy a hülye tévéműsorokban mondani szokták, a napi 13 óra horgolást senki ne próbálja ki otthon, veszélyes mutatvány.

Ennek örömére ma felűztem egy fél láncot, egy karkötőt, és kicsit csiszolgattam egy nyakpánton. Fém nélküli záródást kell kreálnom rá. Fejben már kész 😊.

Janka fülbevaló

Egy fülbevaló is kellett a Vásárhelyi Janka szettemhez. 

Először arra gondoltam, hogy egy sík tulipánt csinálok, de az túl egyszerű lett volna. Kitaláltam, hogy annyira adja magát egy térbeli tulipán. 

Bár fogalmam se volt róla, hogy kell ilyet fűzni. Jó „egyszerűre” sikerült, megint egy rakás bontással.  A kedvenc Swarovski teklámmal még megbolondítottam.

Levontam a tanulságokat is a továbbiakra nézvést. Azt kell mondjam, fülben nagyon szépen mutat. 

Gyorsan kellene fűznöm még egyet, hogy legyen egy mintadarabom. 

Ariadne bogyócska

Csak egy gyors bejelentkezés. Az Ariadne szetthez készült egy pici bogyós füli is. Így a hangsúlyos fülbevalót a karkötővel, ezt a kis szolidat pedig a nyaklánccal lehet hordani. Meg amúgy mindent mindennel, de én is így viselném.

Ezúttal nem horgolt. A helyzet az, hogy 15/0-s gyönggyel ilyen pici golyót horgolni nem egy sikoltozós nagy élmény. Tervezgettem pár mintát, fel is fűztem, horgoltam is egyet, de nem tetszett. Így más megoldást kerestem. Miután megnéztem 600 vídejócskát’ (akcentust nem tudok írni 😊 ) oroszul, meg spanyolul, még mindig nem voltam beljebb. 

Feltúrtam a gépemet minták után, végül találtam egy szimpatikus megoldást. Gyöngy-szirom mintáját próbáltam követni. Először anyáztam, bontottam, hogy lehet ilyen bénán lerajzolni ezt a mintát stb. Aztán inkább éltem a feltételezéssel, hogy ezt egyszerűen képtelenség másképp lerajzolni. Fogadjuk el, hogy én vagyok a béna, mert rosszul értelmeztem.

Miután megtaláltam benne a logikát, nagyon megszerettem ezt a kis bogyót. Gyorsan fűzök még egyet, hogy legyen egy mintadarabom  😊.

Ariadne 3.0

A szettről már sokat meséltem, most készült hozzá egy pár fülbevaló is. 

Imádom ezt a fülit. Annyira, hogy éppen elkezdtem egyet magamnak ebben a színben, amikor Mariann megrendelte a szettet és kért egy ilyen fülit is hozzá. 

Így mégsem magamnak kezdtem el, hanem neki.

Próbálom folyamatosan tökéletesíteni a know how-t, de ennél a mintánál kb. annyi realitása van az előre megtervezésnek, mint a pontosan egyforma gyöngynek. 

Nem létezik. Folyamatosan csekkolni kell a lógicák hosszát, hogy szépen álljon. 

Még az összetartozó párnál sem egyszerű. Még egy apró fülbevalót mutatok majd.

Piros Lenox

Jesszus, de régen írtam már megint. Számolatlanul telnek a napok. Az égiek még mindig erősen kiteszik elém a lábukat, ha arra járok. Múlt héten kifeküdt a gépem. Pontosabban egy telepítési vis major okán, letörlődött az összes adatom. Gyakorlatilag az életem. A fotóim, a mintáim, minden. Sokkot kaptam. Tudom, háttérmentés, na az nem volt. Illetve nagyon régi. 600 gigányi adatról beszélünk. Úgy zokogtam, hogy Tesla elbújt a kanapé mögé, nem tudta mire vélni ezt az elmeháborodottat a nappaliban.

Szerencsére van zseni a családban, így kb. 5 szoftver segítségével, 6 napi munkával, de az összes adatomat, könyvtárszerkezetemet, mindent visszanyert a kamasz, ezért most nem üthetem agyon a hülyeségei miatt 😊. Hálából. Sok éve már jártam így, akkor egy cég hozta vissza, de nekik annyira sikerült, hogy ömlesztve volt minden. Nagyjából fel is gyújthattam volna, mert olyan volt, mintha egy könyvtárban minden könyvből kitépték volna a lapokat, bedobálják középre, és válogasd szét, ha olvasni akarsz.

Elnézést kérek azoktól, akiknek minta tervet ígértem, objektív akadálya volt, nem volt gép, amin dolgozhattam volna, de nem felejtettem el.

De végre, el se hiszem, elkészültem Piros Lenox-szal. Az előző bejegyzés óta még volt néhány bontás, de az már csak 3 mintaegységes darabokat jelent. Nagy nehezen megtaláltam az ideális felosztást, így még ha lassabban is, mint általában, de elkészült. Nem látszik ki a cérna, a minta is szépen tekeredik. 

Hossza szerelvénnyel 52 cm. Más szerelvényt tettem rá, mint az eredetire, mert ezt szebbnek gondolom és ez a darab egy hajszállal vékonyabb is. Rápróbáltam vagy 20 féle kupakot, végül ennél maradtam. Annak ellenére, hogy nincs benne vörösréz szín, mégis ezt gondoltam harmonikusnak, mert az arany inkább pezsgő, vagy rose gold, és a kapható kiegészítők szinte kivétel nélkül sárgák. Korall gyöngyöt kapott a végére. Nyugalom, nem a világörökség korallmezőiből faragták.

Egy szolid fülbevalót is összedobtam, korall és tűzachát párosítással. Ajándék lesz a lánchoz, hálából a megrendelőm végtelen türelméért. Egészen apró szerelvényt választottam. Szinte gyerek méretűnek tűnik, de leteszteltem, pont szépen felfekszik a fülcimpára akkor is, ha nem a szélén lyukasztott. Elsősorban a színe miatt választottam, a fent vázolt sárga vs bézs arany probléma miatt. 

De ha nem stimmel, az sem probléma, legfeljebb fogóval felszerelkezve megyek a következő kutyás rendezvényre és kicserélem 😊, bár még nem tudom mire, de keresni fogom a megfelelő színű akasztót, már csak a jövőre nézve is. És úgy tűnik, megoldottam a fülbevalók logózásának problémáját is.