Ruth

Barátnőmnek készült ez a lánc, jó régóta adós vagyok vele. Hosszú legyen, egyszerű és BORDÓ!!! Mi ez a bordó mánia mostanában? 😊. Igen, tikkel a szemem. 

Na jó, nem annyira, mert azonnal ez az onyx achát jutott eszembe, amint ezek a szavak elhangzottak. Az egyszerűvel azért komoly gondjaim szoktak lenni, ezt tudjuk.

Először a szerelőpálcás változatban gondolkodtam, annál nincs egyszerűbb. Szép fém biszbaszok, kristályok. Egy rövid nyakláncost már csináltam, és az szerintem egészen szép lett. De hosszúban nem mutatott. 

Aggattam rá mindenféle fittyfirittyet, lógicát, de olyan semmilyen volt. Szétszedtem. Nincs mese, hímezni kell. Sujtásba nem akartam belekezdeni, mert azt tuti addig tekergetném, amíg valami színházas darab lesz 😊. Maradt a hímzés. Mondanám, hogy meghímeztem és kész, de nem így volt. Szokás szerint szétszedtem, vagy kétszer. 

Ha előrelátóbb lennék, megtervezném előre, amit utána úgyis menet közben megváltoztatnék…

Tényleg nem akarta agyoncsicsázni, így csak egy kis díszítést kapott. A golyókat egyszerűen lehetetlen volt normálisan lefotózni, különösen szakadó esőben. Nem sárga, nem műanyag, a valóságban a kedvenc irizáló, swarovski üvegteklám. Az aljára üveg szirmokat lógattam, nem leejteni, mert törik.

85 cm hosszú láncra tettem. Az olyan kényelmes hosszúság. Már nem esik be a dekoltázsba, de még nem ér derékig. Az egyszerűség miatt a láncot már nem csicsáztam és így ki is lehet cserélni egy rövid bármire, ha éppen úgy esik jobban, mert röviden is jól mutat, leteszteltem.

Onyx, vagy ónix: az achát egy változata. Elsősorban fekete, ez most épp nem :-). 

Jókedvre hangol, elűzi a szomorúságot, növeli a belső erőt és jobban bírjuk a terhelést, ha viseljük.

Ugye nem is lett nagy? Tényleg nem.