Na jó, még remélhetőleg marha messze van, de
bejön ez a trónok harcás’ vonal.
Amúgy egyáltalán semmi tudatos nem volt
abban, hogy ősziesebb lett ez a medál. Csak így alakult.
Szombaton ismét Peng Editnél voltam
tanfolyamon. Ezúttal majdnem be is
tudtam fejezni. Már előző alkalommal kiválasztottam a Cira medált, mint
következő áldozatot. Érdekes ez a cucc. Képen annyira nem jelentős. Főleg, hogy még nem is sikerült színhelyesre fotóznom.
Élőben meg
az azonnal kell egy ilyen kategória. Annak ellenére, hogy elég hosszú,
egyáltalán nem tűnik nagynak. Talán mert olyan kis filigrán az egész. Bátran
hordhatják a szolidabb ékszereket kedvelők is. Nem tettem láncra, majd te
kiválasztod, kedves leendő tulajdonos, hogy milyen hosszan, min szeretnéd
viselni. Bőrön, vagy vörösréz láncon, vagy bármin.
Talán ez színhelyes, kb. |
Mivel tudom, hogy rengeteg időre van
szükségem ahhoz, hogy összepakoljam a megfelelő hozzávalókat, már itthon
eltöltöttem vele néhány órát. Tanfolyam előtt erre nem nagyon van idő. Amúgy is
fejembe vettem, hogy az itthon lévő vackaimat használom és végszükség esetén
veszek csak valamit, hiszen a felhalmozott készletem kitenné néhány gyöngyös
bolt komplett raktárkészletét.
Miután megkaptam az anyaglistát, kisebb
sokkot kaptam, mindenből van benne 1-1 darab, mint a búcsúban, mintegy 17 féle
cucc. Ezért nagyon jók ezek a technikák,
mert bármi felhasználható, olyasmi is, amiből épp csak néhány darab maradt.
Kipakoltam az asztalra a kényesebb tételeket,
és legóztam vele. 4-5 színváltozatot összeraktam, csak a gyöngyökkel és akkor
még hol volt a sujtászsinór színe? Lassan kezdett összeállni, hogy ez bizony
ősziesebb darab lesz.
Talán csak a közepén lévő vöröses teklát vettem, meg a
tetején az arany-mogyoró kabosont. De az tényleg nem volt itthon. Pontosabban
bekészítettem egy tigrisszem kabosont, de mivel a világosabb csokibarna zsinórt
választottam, így nagyon ütötte az egész képet. Van benne kagyló, türkinit
golyók, Swarovski tekla, cseh table cut vagy window gyöngy. A table cut egy
speciális köszörűkővel vágott, kézzel készült üveggyöngy. (lásd, a fehér
lógica).
A hátulján is tartottam a natúr vonalat,
barna báránybőr hátlapot kapott. Azt hiszem ez az a művelet, amit sosem fogok
megszeretni. Jómagam, de ahogy a többi „alkotómunkással” konzultáltam, ők sem
kedvelik az utómunkálatokat. Kötésnél, horgolásnál az összevarrást, szálak
eldolgozását, fűzésnél a szerelvényezést, sujtásnál a hátlapozást.
Gyöngyhímzésnél szeretem. Kevésbé macera és tulajdonképpen a széli
csicsázással, bőrözéssel áll össze a kép. A sujtás már nélküle is szép, csak ne
fordítsd meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).