Flow

Szeretem az ilyen hétvégéket, még ha nem is túl pihentetőek. Így kénytelen vagyok a hétfőt pihenésre fordítani. J

Amúgy meg nem is. Csomó dolgom van. És még el kell kapnom azt a galád dögöt is, aki szétdúlja a növényeimet. Szerintem McGyver, vagy Chuck Norris lesz, mert a kamerán egyik percben még állnak a növények, a másikban meg már felborogatva, föld kikaparva a cserepekből. Ha harc, hát legyen harc!

Különben meg végre vége a válságnak!!!! Már nem a gazdaságinak, bár sokak szerint annak is, hanem az alkotóinak. A héten már felfűztem és meghorgoltam egy láncot. Ilyenkor jövök rá mennyire hiányzott! Sok kreatív technika van a kezemben, nagyon sokat szeretek. Mégis a gyöngy és a kencekeverés az, ami a leginkább magával ragad. Talán mert mindkettő nagyon aprólékos, sziszifuszi.

Szombat. Gyöngyhímző tanfolyamon voltan Békatánál. Persze van rendes neve is, de ő akkor is A Békata. Régóta kacérkodom a technikával, elméletben. Azt már az előző bejegyzéseimből tudjuk, hogy nekem kell néhány évecske rákészülés a dolgokra. Ebből egyenesen következik, hogy ez sem mostani ötlet.

Azért tetszik ez a technika, mert szabad. Nem számít, ha nem egyforma a gyöngy. Nem számít, ha másféle a bevonat és ettől 2 mikronnal nagyobb, ami összeadódva már szétcsúsztatja a mintát. Ahogy Kata fogalmazott, amin lyuk van, azt fel lehet varrni, amin nincs, azt meg ragasztani. És innen már csak merészség és fantázia kérdése az egész. Persze ez is megtanulható a netről, de vannak dolgok, amiben, ha profi akarok lenni, - márpedig maximalizmusom határtalan – akkor megkeresem az általam hitelesnek ítélt embert és megtanulom tőle. Mert az ő kezében vannak azok a trükkök, amiket nekem még ki kellene kísérletezni, ezerszer elhibázni, hogy jó legyen. Így is marad bőven, hiszen rutint nem adnak egy tanfolyamon. Ezt meg is kellene reklamálnom.

Megkaptuk az anyaglistát. Első pillanatban bevillant egy színkombináció,  pink, narancs, lila. Nem szokványos, ez tény. Éppen ezért tetszik. Ezer éve, vagyis amióta gyöngyözök, ez úgy 3-4 éve lehet, szóval azóta szeretnék egy igazi ütős, pink medált, mert több ilyen felsőm van, meg amúgy is nekem való szín. Szerintem a leglehetetlenebb színű cuccokat mindig én hozom el a ruhásbótókból’.

De megint döntésképtelen Margit, nem tudom meghazudtolni azt a mérleg aszcendenst, aki nem tud dönteni, és a szűz napot sem, aki mindenre felkészül. Fogtam a kis dobozkámat és belepakoltam az összes lilás, rózsaszínes, narancsos, fehére, aranyos gyöngyömet. Mit lehet azt tudni, hogy melyik passzol majd bele? Néhány apróságot még kellett vennem hozzá. Kiderült, hogy a gyári gyöngyhímzőtű mindenre jó, csak gyöngyhímzésre nem, annyira pici. Kellett még hímzőalap. Ez nem egy óccó’ kínai játék. Mekkorát szeretnél? Mert van 10x10-es, egy medálra való, A5, meg A4. Asszem. A4-est kérek. Kettőt. Az optimista J.

Becsattogtunk a Gyöngyszigetbe, elcsaltam Nonót is, ha már a horgolással megfertőztem, egyébként kutyázásból ismerem, összefutottam 7 éve nem látott Zsuzsával, akivel még az NLC Xszemesen kezdtünk. Nem ismert meg. Nem is értem miért. Akkor szőke, felnyírt hajam volt, most meg derékig érő sötétvöröses. J Aztán belibbent Kata. Tényleg nem nyalizni akarok, őszintén. De vannak emberek, akikkel még csak pár szót váltottál, de amikor először találkoztok, olyan, mintha ezer éve ismernéd. Még a gondolataitok is hasonlóak. Kata pl. ilyen ember. Gyakorlatias, lényegretörő és a lényeg, van humora. Azt most hagyjuk is, hogy profi gyöngyhímző, amiért végül is odamentem J.

A tanfolyamról már nem is nagyon tudok mit mondani, mert ehhez ott kell lenni. Ehhez úgy kell hazamenni, ahogy én, hogy aztadejóvoltésmégazonnalmikorleszakövetkező, és légyszikataszóljáljövök. Bármikor. Há’ de ezt tudtam én, hogy így lesz. Nem véletlenül vettem 2 A4-es alapot. Nem is tudom hányan voltunk, de nagyon különleges darabok születtek. Ugyanazt a medált csináltuk, mégis mindegyik egészen más lett. És jött, a de jó, miért nem nekem jutott eszembe ez a színkombináció!

Ritkán mutatok fél vagy háromnegyedkész darabot, de ez annyira tetszik. Még lóg belőle a tű és a cérna, most vettem észre, hogy el is rontottam a „rücücü algoritmust” az akasztónál, de az még javítható. Azt hiszem nem faxnizok a lánccal, egy pinkes merev alapra teszem, vagy aranyosra, majd meglátom. Attól olyan, mintha lebegne a nyakamban. A hímzés kicsit girbe-gurba, de az enyém. És imádom.