Belejöttem

A bordó, ferdehorgolt láncom után azt gondoltam, ezt csinálja, akinek 6 anyja van, mert én soha többet. De csak nem hagyott nyugodni. Nem a ferde horgolással volt a baj, hanem a 15-ös gyönggyel.

Aztán az egyik csoportban felütötte a fejét, egy minta. Icu rászánta egy teljes napját, hogy bárizsnyabiztossá tegye. Értsd: négyzetenként berajzolgatta egy oroszul beszélő szoftverbe, ami diktálja a felfűzési sorrendet, imigyen. Kraszníj agyin. Bezsevíj agyinacat. Ennyi tudásom maradt az orosz tudományból. Nem állítom, hogy ezért megérte szenvedni 12 évet, de most határozottan jól jön. Ha Icu ennyit dolgozott, mégse tehetem meg, hogy nem horgolom meg. 

18 szemes minta, 11/0-s gyöngyből olyan lenne, mint egy hajókötél, mindenképp 15-ös kell, nem úszom meg. Felfűztem, miközben Másenka gavarity paruszki a fülembe. A felfűzés cca 4-6 órát vett igénybe, már nem is emlékszem pontosan. Volt egy aprócska fiaskó is, de észrevettem. Ugyanis, ha bármilyen folyamat, felugró ablak belenyúl, máshonnan folytatja a diktálást. Mint amikor ellapozódik a szakácskönyv a pörköltről a túrótortára. Kész.

Jöhet a horgolás. Vértizzadós, szenvedős, nemtetszik. Persze fel már csak nem adom. Épp kapóra jött, hogy másnap összeültek a gyöngytyúkok, azaz szerveztünk egy fűzős talit. Judit megszakértette és közölte, hogy jó ez, de túl szoros. Na ez ellentmondott a fizika törvényeinek. Azt gondoltam, annál kevésbé látszik ki a cérna, minél szorosabbra horgolom. Már az ukránokhoz akartunk menni tanulmányútra, hogy megtudjuk, hogy a bánatban csinálják, hogy a fekete gyöngy alatt se világít a fehér cérna. Hát így. 

Megpróbáltam lazábban és láss csodát, világosság gyúlt a fejemben, gyönyörű, egyenletes horgolást produkáltam. Nem mellesleg élveztem is. Igyekeztem az itthon lévő színeket használni. Nem teljesen ilyet akartam, de még webáruházakban sem találtam olyan kéket, amit megálmodtam. Azért így is nagyon tetszik. Ha jól fűztem fel, a horgolás már sokkal könnyebb, mint az előzőnél volt, ugyanis a geometrikus mintákban nagyon sok a viszonyítási pont. Egy körön belül észrevehető, ha hibáztam. Naná, hogy hibáztam. Nem vettem észre egy ilyen felugró ablakos bakugrást, és egy teljes mintaegység kimaradt a felfűzésből. Elvág, pótol, folytat. Lehet, hogy fogok majd csinálni egy toldásos videót, mert kitaláltam egy pofon egyszerű módszert, ami egyáltalán nem látszik és semmi sokkot nem okoz, ha toldani kell.

A fotókon, amik tegnap készültek, van egy pici csalás, még nincs rajta a szerelvény. Merazúgyvolt’…hogy kiválasztottam a megfelelő, felragasztós kupakot a végére. Rá is próbáltam, pöpecen fel is ment. De amikor beragasztóztam a kis fütyit, amire rá kellett tenni, a cérna úgy megdagadt, hogy semmilyen módon nem tudtam rápajszerolni. Egyetlen kupak ment rá, de az ezüst. Nem jó. És halvány fogalmam sincs, hol vettem. Ha tudnám, se jelentené azt, hogy van arany is. De úgy tűnik Isten és a párttitkár is úgy akarta, hogy ennek a láncnak készen kell lennie, mert ma váratlanul be kellett mennem a városba és lőttem pár kupakot. Remélem ezekkel semmi gikszer nem lesz.