Virágbigyók

Ez az az ominózus bogyó, amit feltétlenül a sok teendő mellett meg kellett tanulnom. Nagyon tetszett Andi lánca, így első körben hasonló tavaszi, pasztell árnyalatokban gondolkodtam. Aztán elmentem a bótba', ott meg nem pont olyanok voltak. Épp egy nagyon színes blúz volt rajtam, amihez elég nehéz ékszert választani a jelenlegi készletemből, gondoltam majd ehhez igazítom. De azért még hazajött ez-az. Aztán addig válogattam, amíg marhára nem lett pasztell. Valamiért nem tudok elszakadni a picit antik vonaltól.

Első nap megfűztük a bogyó alapját 3 mm-es csisziből. Nagyon lelkes voltam, jó szorosra fűztem, úgy állt, mint- ahogy apukám szokta mondani- Katiba’ a gyerek. Aztán maminál még fűztem ötöt. Na itt kezdett gyanús lenni. Nem lettek egyformák. Kiderült, hogy a tótok nem csak egyforma kását, de egyforma csiszit sem tudnak gyártani. Egy tized milliméterrel kisebb volt az első. Összességében viszont szemmel látható. Naná, hogy a virágdíszítést az első, jó szoros bogyón kezdtem. Hullott a hajam, rojtosodtak az idegeim, potyogtak a szentek az égből, eltelt egy csomó óra. Á, majd holnap befejezem. Másnap megint. Továbbra is küzdöttem, mint malac a jégen. Nem fért át a tű, jobbat mondok, a virágok sem fértek el egymás mellett. Mire az utolsót is beleszuszakoltam, öregedtem vagy 20 évet. 

Ilyen is volt :-). 

Na jó, most rá kell pihennem egy kis horgolással. De csak nem hagyott nyugodni. Elővettem a nagyobb alapot. Hoppácska. Ezt így is lehet? Pikk-pakk megfűztem a maradékot. Persze újra kellett fűznöm az alapokat. Összerogyós, lazára. Mert ez a titka. A virágok úgyis megtartják. 

Persze nekem a 3 körös változat kellett. Megint egy kis égi segítség, mert először nem így terveztem a közepét, csak véletlenül összekevertem a gyöngyöket. De így sokkal szebb, úgyhogy mindet így csináltam. 

További dilemma, hogyan legyen ebből lánc? Minden nap megnézegettem, de nem jött az ihlet. Persze ezidő alatt a konyhaasztal borítva volt gyöngyökkel. Sanszos volt, hogy kiutasítanak az országból is itthon. 
Legalább 20 változatot kipróbáltam. 

Végül maradt az aquamarin és a sárkányahát, apró virágokkal. Véletlenek ugye nincsenek, így az sem véletlen, hogy éppen ezek a kövek akartak belekerülni. Ugyanis az Aquamarine a torokcsakra és a pajzsmirigy köve. Segíti az önkifejezést, a kommunikációt, a kreativitást és az önfegyelmet. Most pont erre van szükségem. Fura véletlen, hogy épp most kellett emelni a pajzsmirigy gyógyszeremen.

 Még lesz hozzá fülbevaló és táskadísz is, mert lett egy potya bogyóm.