Megint az utómunkálatoknál akadtam el. J.
2 hétig nem voltam képes befejezni.
Na ez egy trükkös darab volt. Nem az elkészítés. Az úgy volt,
hogy……és persze megint a bonyodalom.
Az egész városban nem kaptam olyan gyöngyöt, amilyet írtak
hozzá. Aztán összeraktam vagy 4 féle variációt. Megfűztem félig, amikor
kiderült, hogy az egész rossz. Na jó, ez egy kis túlzás, mert akár így is jó
lett volna, de nekem mégsem, mert tudom, hogy nem ilyennek kellene lennie. Szétszedtem.
És akkor már kicseréltem a gyöngyöket is. (Mi a francért nem vagyok képes
leírni, hogy gyöngy? Mindig gyönyg lesz belőle.)
Na szóval, második kör. Új színek, megfűz az első szál. Tetszik is. Majd rájöttem, hogy megint hibáztam. De már nem szedtem szét, mert
így már tetszett.
De miért is szerencsétlenkedtem ennyit? A minta egy német
újságból származik. Egy szót sem beszélek németül. De abból indultam ki, hogy
ha 5-6 nyelven kötök, csak tudok németül fűzni is J. Na ezt még csak leküzdöttem volna. Gondoltam
majd az ábrákra támaszkodom. Aha, a végén vettem észre, hogy hibás az ábra. Úgyhogy
a saját fejem után mentem leginkább.
A nagy medál egy gyönyörű csipkeahát
cabochon. És mivel más formájú, mint az eredeti, így másképp is kellett
befoglalnom. Ha már kaptam bőröket, kipróbáltam a gyöngyhímzést is. Szerintem
szép lett.
Viszonylag rövid, inkább amolyan nyakpánt féleség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).